Bejelentés


Egy igaz történet Elvették a gyermekeimet.


Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.








Elvették a gyermekeimet jogtalanul.

“Ezt a honlapot azért készítettem, hogy kiderüljön az igazság azok számára, akik elítélik úgy az embert, hogy nem
tudják mi áll a háttérben.
A történetem úgy kezdődik, mint minden ember életében szokott. Boldog családban éltem, és szültem két
gyermekemmel. Aztán kezdődtek a gondok a házasságomban. Először nem váltam el, mert a gyermekeimet néztem. De
egy nap mégis úgy döntöttem, hogy megteszem. Ez 10 éve történt. Mikor szakítottunk, az apja a nagyobbik lányomat
magával vitte, mire hazaértem,de a kisfiamat ott hagyta édesanyámmal, mert „ azt még pelenkázni kell, és gondozni
kell.” Azért váltam el, mert teljesen kisemmizett, ellopta az autómat ( a rendőrök azt mondták, hogy nem csinálnak
semmit a feljelentésemre, addig, míg vér nem folyik ), és csak a kifizetetlen számlákat hagyta maga után. Teherbe estem
harmadszorra is, de ezt a gyermeket elvetettem, mert teljesen magamra maradtam. Az abortusz után megindult a
válóper. És ezzel a lavina is. Az autómból 50 ezer forintot ítélt meg a bíróság (600 ezerért vettem), amit mai napig sem
kaptam meg ! A fiammal elköltöztünk más városba új életet kezdeni. Beírattam bölcsödébe, dolgoztam, albérletbe
laktunk. Megismerkedtem egy férfival, aki megszerette a fiamat. Hármasba éltünk tovább. Majd egyszer elmentem
meglátogatni a lányomat az apjánál, és az utcán várt összepakolt táskával, mert az apja kidobta. Nem gondolkodtam egy
percet sem, elhoztam magammal. Megbeszéltük, hogy nálam fogja kezdeni az iskolát. Tudni kell róla, hogy ő mindig
nagyon apás volt. Minden ment a maga útján. Az apja a lányomat a háttérben befolyásolta ellenünk, gyerektartást nem
nagyon fizetett. Ritkán látogatta gyermekeit. Aztán kezdődtek a gondok. Az apja hatására a lány az élettársam ellen
fordult. Kezdődtek a viselkedési problémák. A lány az apját akarta, de az apja nem foglalkozott vele. Élte életét. Ebből
konfliktusok lettek. A lány próbált mindent elkövetni, hogy elválasszon a páromtól, aki becsületesen nevelte, és saját
gyermekének tekintette. Elkezdett hazudozni. Mikor ez nem hozott eredményt akkor lopott. Először játékot a
barátnőmtől, majd pénzt. A pszichológus azt mondta, hogy megviselte a válás. Sokat dolgoztam, hogy mindent meg
tudjak adni gyermekeimnek. A barátnőm ugyan ebben a cipőben járt, és felváltva vigyáztunk egymás gyerekére. Aztán
komollyá vált kapcsolatunk, és a házasságot tervezgettük 3 év együttélés után. De akkor a lány elment a
gyerekvédelemhez, és azt hazudta hogy mi szíjjal verjük. Ez nem vezetett eredményre, hát továbbment. Bejelentette,
hogy neki joga van a bíróságra menni, és az apját választani. Ki volt okosítva. A párom elhagyott ( úgy hogy szerettük
egymást) mert azt mondta, hogy ő nem akar bíróságra és rendőrségre menni ártatlanul a lány viselkedése miatt. Igazat
adtam neki és új életet kezdtem. Azzal, hogy elüldözte megnyugodott. Egy kis idő múlva megismertem egy másik férfit.
Udvarolt nekem, majd később össze is költöztünk. A gyerekek- és legnagyobb megdöbbenésemre a lányom is elfogadta,
amin nagyon meg is lepődtem. Két év együttélés után eljegyzett, majd terveztük a közös jövőt, esküvőt. A lány
beleegyezését adta. Eltelt öt év kemény munkával, és tudtam venni lakást, fel tudtam bútorozni, és a gyerekeknek
mindenük megvolt. Éltünk boldogan. 3 év után eljött az esküvő napja. Mint egy álomcsalád! Eltelt egy hónap és
kezdődtek megint a viselkedési problémák. Hazugság, lopás… A pszichológus megint azt mondta, hogy megviselte a
válás. A férjem kezdte nehezen tolerálni a lopásokat, hazudozásokat. Emiatt sokszor feszült volt a légkör. Próbáltuk
megkövetelni a becsületes életet, a tisztaságot, a tanulást. Nem engedtük meg neki, hogy fiúzzon, csavarogjon, lopjon.
Al
ányom elkezdte fűteni a fiút is ellenünk, hogy elérje a célját. A lánynak nem tetszett a szigor, és a büntetés sem, ami
abból állt, hogy nem mehetett le a játszótérre, nem számítógépezhetett, súlyos esetben a tv-t is ki kellett kapcsolni. A
férjem nem verte meg soha, hiszen nem az ő gyereke. Megint nőtt a feszültség. Időnként fenyegetőzött azzal, hogy
kiugrik az ablakból. Féltékeny volt az uramra, mert látta, hogy boldog vagyok, és erre úgy reagált, hogy én csak a
férjemet szeretem. Odáig fajult a dolog, hogy azzal állt elénk áprilisban, hogy ő az apjához akar menni, mert itt nem jó.
Ekkor előkerítettem az apját. Leültünk beszélgetni:a gyerekek, az apjuk, a férjem és én. Elmondtam, hogy tiszteletbe
tartom a döntését, de azzal az egy feltétellel, hogy az iskolai évet nálam befejezi, és a 2 gyereket nem válasszuk el
egymástól. Az apja elmondta, hogy dolgozik, építkezni akar, jó helyük lesz nála. Ez így is történt. Megvolt az évzáró,
nyáron elvitte az apjuk, szeptemberbe beiskolázta. A lelkem nagyon fájt. Majd október végén- november elején
megszólalt a telefon. A keresztapja hívott, hogy baj van. A rendőrök elvitték az apjukat ( aki annak idején minta apa
volt), és a gyerekek az utcára kerültek. Szereztem autót és elmentem értük. Hazahoztam őket. Ekkor már akkora
feszültség volt a lányom és a férjen között, hogy szóba jött a válóper. Leültem a gyerekekkel beszélgetni, hogy mit
akarnak, és mondták, hogy velem akarnak élni. Elmondtam a lánynak, hogy mik a feltételek. Becsületes élet. Elfogadta
a feltételt, és azt mondta, hogy nagyot csalódott az apjában. Bűnöző lett. Lopás, csalás, sikkasztás…Mint utólag kiderült
ő is szigorú volt velük, és ez nem tetszett a lánynak. Beírattam az iskolába és folytattuk mindennapi életünket. Egy
iskolába járt a két gyerek, ezért sokszor a 13 éves lányommal együtt mentek- jöttek. Általában felváltva dolgoztunk,
időnként a lányra volt bízva a fiú, aki már harmadik osztályos volt. Megkaptak mindent, amit kértek ( bicikli,
mobiltelefon…..). De kezdődtek megint a viselkedési gondok. Hazugság, lopások… Eljött a farsang ideje. Én este hatig
dolgoztam, a párom otthon volt. Megbeszéltem a lánnyal, hogy a fiút farsang után a tanítás végén hazahozza az
iskolából, és visszamehet a felsőosztályosok farsangjára nyolcig. 17.45-kor megszólalt a telefonom. Osztályfőnöke
hívott, hogy baj van. Elvitte az öccsét a farsangra, de nem baj, jó helyen van, vigyáz rájuk, maradhat. Megbeszéltük,
hogy 19 órakor megyek értük. 18 órakor hazamentem a munkahelyről. 18.15-kor ismét hív az osztályfőnök, hogy baj
van, mert a lány becsempészett alkoholt ( ami még az esküvőről maradt meg) és berúgtak a gyerekek. Azonnal
bementem az iskolába ( ami nem messze volt a háztól). Kiderült hogy a gyerekeim nem ittak. Hazafele elbeszélgettem a
lánnyal, hogy nem ez volt megbeszélve, és egy 13 éves gyereknek ne az alkohol legyen a központi probléma.
Hazamentünk, lefeküdtünk. Másnap kelteget a fiam, hogy baj van, a lány meghalt. Átrohantam a másik szobába,
eszméletlenül feküdt, és leállt a légzése. Kihúztam az előszobába, nekiálltam lélegeztetni, a férjem hívta a mentőt.
Kijött a rohamkocsi. Beintubálták, nem tudtak vénát szúrni. Remegő kézzel vénát biztosítottam, nem tudom hogyan.
Mentősként életem első gyerekét szúrtam, és az volt előttem, ha nekem sem sikerül, akkor meghal. Közben a fiú
megtalálta az üres gyógyszeres leveleket.
Többnyire fájdalomcsillapítókat és gyomorgyógyszereket vett be. Bevittük a kórházba, egy napig lélegeztető gépen
volt. Állítólag szerelmi bánatában tette. Azt mondta az orvos, hogy vigyem el pszichológushoz ( akinél többször járt).
Én kértem, hogy nézze meg Szegeden pszicháter szakember, mert úgy gondolom, hogy ez túlmegy a tini korszak
határán, és lépjünk már túl ezen, hogy megviselte a válóper. Kérésemre elvittük a férjemmel mentővel Szeged gyerek
pszichátriára. ( Kecskeméten nincs ilyen osztály). Megkezdték a kivizsgálást. Telefonon közölte az orvos, hogy a
kialakult feszültség miatt nem ajánlja a hazahozatalt, és kollégiumi elhelyezést javasol, mert újból megölheti magát.
Elintéztem neki, hogy egy egyházi leánykollégiumba felvegyék, hétvégén hazajöhet. Felhívtam az orvosát, hogy mit
intéztem, mire közölte, hogy a gyerek intézetbe akar menni, és ezt javasolni fogja. Megdöbbentem. Azt mondta, hogy
menjek be a gyámügyre, mondjak le a gyerekemről, mert így meggyorsíthatjuk az eljárást, ugyanis ha hazahoznám,
újabb öngyilkosságot követne el. Hát szerdai napon bementem, elmondtam, hogy tiszteletbe tartom a lány döntését.
Közölték a gyámügyön, hogy nevelőszülőknél helyezik el ideiglenesen, és ha majd kijelölik a nevelőszülőket, akkor
köteles vagyok én elvinni hozzájuk. Aláírtam a papírt. Felhívtam az orvost, és közölte, hogy nem kell menni a
gyerekért, mert már mennek érte a nevelőszülők. Lehet, hogy két szálon futottak az események? Hát elvitték a minta
családba. Több gyerek, anyuka nem dolgozik, otthon van, sokat foglalkozik vele, mindent megkap. A lányom menni
akart, de az iwiw-en azt írta az adatlapjára, hogy én eldobtam őt!!!! Elmeséltem a nevelőszülőknek a történetet. De a
lány itt sem nyugodott. Elmondott minden szemétnek, kurvának. Eltelt két év. Beiskolázták egyházi iskolába, persze a
ballagására sem hívott meg, csak az apját. Kötelező jelleggel beszélt velem, ha éppen volt kedve. A kapcsolattartás nem
volt zökkenőmentes. Igen feszült volt a hangulat köztünk. Sokáig tartott kiheverni, és nem tudtam, hogy az
fájdalmasabb, ha meghal valakinek a gyereke, vagy az, hogy megmenti az életét és úgy veszti el. A lány jól érezte
magát a nevelőszülőknél. Bár menni akart az apjához. A fiút beírattuk focizni, hogy lefoglalja magát, megkapott
mindent. Aztán elvesztek a telefonszámok, nem tudtam utolérni a lányt. Kértem a gyerekvédelmet, hogy segítsenek
felvenni újra a kapcsolatot vele, mert a fiúnak hiányzott a nővére, az e- mailekre sem válaszolt. Emiatt a fiam
depressziós volt, mint nagy nehezen sok beszélgetés árán elmondta. Hiányzott a nővére. Vele is kezdődtek a viselkedési
gondok. Nem érdekelte a tanulás, a foci, nem vett fel tiszta ruhát, azért hogy bosszantson engem, elkezdett hazudozni,
voltak lopásai ( mobiltelefonom, pénz, nem fizette be az ebédpénzt…), nőtt a feszültség. Többször jeleztem a tanárnak,
de azt mondta azért viselkedik így, mert a férjemmel megromlott a házasságom. Időnként panaszkodott a gyerek, hogy
megverték, remegve jött haza. Erre azt mondta a tanár, hogy a fiam kezdte. Ennyivel el volt rendezve. Aztán a
barátnőmtől pénzt lopott, mikor nála volt, mert elmentünk vizsgázni a főiskolára ( a férjem vitt el) Természetesen ennek
a pénznek is lába kelt. A tanárnőnek nem tetszett, hogy sokat dolgozok és főiskolára járok, pedig azért dolgoztam sokat,
hogy a gyerekemnek mindent meg tudjak adni, és a főiskolát is azért kezdtem el 3 évvel, hogy többet tudjak keresni
majd, és ebből a gyermek továbbtanulását tudjam majd fedezni. Tehát volt célom. Meg tudtam mindent venni a
fiamnak, amit szeretett volna. Aztán a fiam háromszor nem ment be az iskolába. Iskola helyett kiment a tóhoz. Megint
több órás beszélgetés. Nem szeretett iskolába menni. Elmondta, hogy fél, nem szeretik, a tanárnő pikkel rá.
Megbeszéltem vele, hogy jövőre átiratom egy másik iskolába, ezt az egy hónapot bírja ki. Bementem a
gyerekvédelemhez segítséget kérni. Többször jártam ott. Azt mondták hogy segítenek pszichológust intézni, ne
ismétlődjön meg a lányom története. Május 28.án megbeszéltem a gyerekvédelemmel, hogy másnap 10 órára menjek be
és egyeztessük a pszichológussal az időpontokat. Hazajöttem, elmentem a boltba, majd elmentem az iskolába a
gyerekért, ahogy szoktam, és hazahoztam. A gyerekkel hazafele beszélgettem, nem volt semmi gond. Jó kedve volt. 17
órakor hazaértünk. 17.15- kor mivel nem volt lecke, megkérdezte, hogy lemehet- e a játszótérre, ami a házunk mellett
volt. Le szokott menni játszani. Jelenleg 11 éves. Kérdezte hogy mikor jöjjön haza. Mondtam neki hogy 19 órára, mert
vacsora, fürdés, holnap vacsora. Átöltözött a játszótéri rossz ruhába ( mert nem engedtem meg hogy az iskolai új ruhába
menjen le) és 17.15-kor lement, ahogy szokott. A férjem hazajött 17.30-kor. Internetezett, én néztem a tv-t. Majd elindul
a lavina. A gyerek nem jött haza. Még nem voltam 20 óráig ideges, mert többször fordult elő, hogy nem vitt órát,
telefont,és a barátjával eljátszotta az időt ( aki a hatodik emeleten lakik) , és akkor ért haza, mikor besötétedett,
valamikor 21 órakor, de egyszer volt rá példa hogy 22 órakor!Ezen az estén 20 óra 15 fele kezdett sötétedni. Felhívtam
a gyerek mobilját, természetesen a szobájába az ágyban csörgött. Kezdtem ideges lenni. A rendőrséget nem hívtam fel,
mert volt rá példa hogy az apja mikor elvitte őket, és nem adtak magukról 22 órakor életjelet, nem hozta haza 18 órára,
felhívtam a rendőrséget, és azt mondták, hogy el kell telnie egy bizonyos időnek, és utána tehetek bejelentést. Hát
hibáztam, hogy nem hívtam azonnal a rendőröket. Megnéztem a játszótéren, nem volt sehol. Álltam a teraszon, lestem
honnan kerül elő. 21.30 körül már nagyon ideges voltam. Két telefonom volt. Egy szolgálati és egy privát. A szolgálatit
este kikapcsoltam, a privát éjjel- nappal be volt kapcsolva, hogy a barátaim el tudjanak érni, ha baj van.22 óra 15-kor fel
akartam hívni a rendőrséget,de hallottam hogy valaki motoszkál felettünk ( záró szinti lakásban lakunk, minden
lehallatszik. ) Kimentem a lépcsőházba kisírt szemekkel, mert arra gondoltam, hogy tudja, hogy megint bűnös, és nem
mer hazajönni. De nem ő volt. Elindult a lift felfelé. Rágyújtottam egy cigarettára a lépcsőházban és vártam a liftet.
Ilyenkor már nem sokan járkálnak a lépcsőházban. Meg is állt a tízediken, de nem ő szállt ki belőle, hanem 3 rendőr.
Mivel mentősök vagyunk, a munkánkból kifolyólag tudjuk, hogy akkor jön a rendőr lakásra, ha baj történik. Mikor
megláttam őket, meg sem tudtam szólalni, nekitámaszkodtam az ajtófélfának. Kérdezték a rendőrök, hogy minden
rendben van- e? És nagyon nézegettek be a lakásba. Erre válaszoltam, hogy azon kívül, hogy a fiam nem jött haza a
játszótérről, nincs más probléma. Kijött a férjem is. Személyi igazolványt persze nem kértek tőlünk. Aztán közölték,
hogy a fiam elhagyta a kulcsát ( nem először), nem tudott bejönni ( nincs kapucsengőnk, tudja a kapukódot, a
szomszédba van pótkulcs pont erre az esetre) , a mentősök is próbáltak elérni, ki volt kapcsolva a telefonunk (
szolgálati), 45 percig nyomták a gyerekkel a kapucsengőt (ami nincs, és a gyerek ezt jól tudja a kapukóddal együtt ) és
bevitték a munkahelyünkre, megetették, lefürdették, lefektették aludni. Mondták, hogy be kéne érte menni, alszik.
Nekem már ekkora olyan mellkasi panaszaim voltak, hogy meg sem tudtam szólalni, csak ültem az ágyon és néztem
magam elé, teljesen kiborultam. Megkértem a férjemet, hogy menjen be érte kocsival, mert neki van jogosítványa, és én
nem tudom a kezembe hazacipelni az alvó gyereket. Bement, hazahozta. Megint hármasban egy órát beszélgettünk,
majd lefeküdtünk aludni. Reggel elvittem az iskolába, majd elindultam ügyet intézni és elintézni a pszichológust, mikor
megszólalt a telefonom. A gyermekvédelem hívott, hogy megkapták a rendőrségi jelentést és menjek be a
gyámhivatalba. Bementem, ahol közölték, hogy nem kell menni érte az iskolába, azonnali hatállyal elveszik tőlem a
gyermeket, mert este egyedül kóválygott a gyerek az utcán. Nem nagyon értettem a dolgot. Nem kérdezte meg senki,
hogy mi történt, csak közölték a tényeket. Ez ellen tenni nem tudok semmit. El sem tudtam köszönni. Teljesen
összeomlottam. Ez akkora bűn, hogy sokadszorra megint elhagyta a kulcsát? A nővére mellé helyezték el
nevelőszülőkhöz. Tudtam hogy jó helyen van. Nem volt választásom. Pár nap múlva kaptam egy e-mailt a lányomtól,
amibe elmondja, hogy olvasta a rendőrségi jelentést, és nagyot csalódott bennem, hogy mekkora alkoholista állat
vagyok, és közölte, hogy a fiamat ne etessem azzal, hogy szeretem, és felejtsem el őket véglegesen. Hát teljesen
megdöbbentem. Bementem a gyerekvédelemre, hogy most már én is szeretném azt a jelentést látni. És itt folytatódik a
történet.
A rendőrségi jelentésben a következők állnak:
„ megérkeztünk a megadott címre, ahol az édesanya a lépcsőházban cigarettázott, mintha mi sem történt volna.
Kérdésemre a szülők elmondták, hogy nem tudják D. hol tartozkodik, ma utoljára reggel látták amikor elment az
iskolába, azóta nem is keresték, majd hazamegy valamikor.”
„Megjegyezni kívánom, hogy láthatóan ittas állapotban voltak a szülők, D. sorsával nem nagyon foglalkoztak. További
információgyűjtés céljából a mentőállomásra mentem. Mire megérkeztem a nevelő apa már megérkezett a gyerekért.
Információgyűjtés során a mentősök elmondták, hogy D. nagyon fél, nem igazán mert enni, illetve megijedt, amikor
mondták neki, hogy a nevelőapja jön érte. Valamint az is kiderült, hogy a gyermek már egy hete szinte semmit nem kap
a szülőktől enni. A mentősök azt is elmondták hogy van egy lánya is, aki már nem él velük, mivel a mamához költözött
a szülők nem törődöm viselkedése miatt.” 2009.május 29
2009.május 29 Gyámhivatali végzés:
„ A gyámhivatal a rendelkezésre álló adatok alapján megállapította, hogy a szülő felelőséggel nem tud a gyermekéről
gondoskodni és magatartásával súlyosan veszélyezteti, ezért nevelőszülőknél helyezi el.”
A gyámügyi határozatba az áll, hogy azon az estén a szülők otthon sem voltak, nem kapott enni, ittas állapotban voltak,
a gyerekvédelemmel a kapcsolatot nem tartották, a gyereket érzelmileg elhanyagolták, nem foglalkoztak vele, ezért
veszélyeztették.
A határozat jogerős, fellebbezésnek helye nincs.
Az emberek felháborodtak hogy viselkedhet egy anya így a gyermekével.
Eljött meglátogatni a barátnőm volt párja, akitől ellopta Dávid a pénzt. Elmeséltem, hogy mi történt, amire ő teljesen
megdöbbent. És tudtomra hozott érdekes dolgokat, ami hatására azonnal bementem a rendőrségre és feljelentést tettem:
Feljelentés

Alulírott feljelentést szeretnék tenni ismeretlen kiskorú tettesek miatt zsarolás bűntette elkövetéséről a M.F.
Általános Iskolába
INDOKLÁS
A fiam a 3. b osztályba járt 2009.05. 29-éig. A gyerekkel az utóbbi időben viselkedésbeli problémáim voltak.
Agresszíven viselkedett ( verekedett, hazudozott, lopási kísérletei voltak). Többször elmondta nekem hogy bántják az
iskolában és emiatt verekedett, amire az osztályfőnöke ( P.M) azt mondta hogy a családi problémák miatt viselkedik így
a gyermekem és azért mert sokat dolgozok, nem törődök vele,ezért a viselkedésért beírást kapott. Ő nem látta hogy
előtte bántották volna. Az utolsó egy hónapban már rettegett iskolába menni, azért háromszor a tudtom nélkül nem is
ment el. Megbeszéltem vele, hogy ha véget ér az iskola akkor átíratom egy másik iskolába, mert bántják, csúfolják, az
osztályfőnöke is nehezen tolerálja a viselkedését, félt tőle. Az utóbbi egy évben sokat hazudott a gyerek, pénzt lopott el
tőlünk, eltűnt az ebédpénz amit odaadtam neki hogy fizessen be, amire azt hazudta hogy ellopták tőle, eltűnt a
mobiltelefonom, amit állítólag elvettek az iskolába, de az tanárnőnek azt mondta hogy elhagyta a játszótéren, mert egy
néni elvette tőle, mikor a padon hagyta, meglopta a barátnőmet 10000 forinttal, aminek szintén nincs nyoma, ez is eltűnt
az iskolában. A barátnőmnél volt a gyerek, mert főiskolán tartózkodtam. Azt mondta a gyermekem hogy elköltötte, de
erre utaló nyomokat nem találtak, mikor hazavitték. Mondta azt is hogy elvették az iskolába tőle. Az utolsó egy
hónapban már rettegett iskolába menni, amit nem igazán értettem. Sokat beszélgettem, kérdezgettem, de nem nyílt meg.
Veszekedni kellett vele hogy induljon el reggel. Háromszor egymás után elindult az iskolába, de nem ment be. Letette a
táskáját a tárolóba és kiment a tóhoz. Megint sokat beszélgettünk, láttam hogy depressziós és nem akar megnyílni.
Elmondta hogy csúfolják, bántják. Ezt megint elmondtam a tanárnőnek. Mivel viselkedése kezelhetetlenné vált, már
nem fogadott szót, depressziós volt, hiába veszekedtem vele hogy vegyen fel tiszta pólót, ő a koszosba ment iskolába (
pedig van rendes ruhája), hiába beszélgettem vele sokat nem volt eredménye, ezért a nevelési tanácsadó segítségét
kértem, ( Sz.né), akivel lebeszéltük a pszichológust, aki majd foglalkozni fog a fiammal. Mivel sokat dolgozok kértem a
segítségüket, hogy anyukám segíthessen, aki a hajléktalan szállón lakik, de rendezett. Kikérték a hajléktalanszálló
véleményét és javasolták.
Közben gyámhivatali eljárás indult ellenem, mert a gyerek este nem jött haza és nevelőszülőkhöz került. Most jutott
tudomásomra G.B tól ( barátnőm volt élettársa ) hogy mikor ellopta tőlük a 10000 forintot akkor a fiam kiborult és
elkezdett sírni és elmondta hogy vannak gyerekek az iskolában, akik arra kényszerítik hogy mindig adja nekik oda a
pénzt, ha nem tud pénzt adni akkor vigyen valamit és ha nem teszi akkor megverik, akkor is megverik ha ezt elmondja a
tanárnőnek, vagy bárki másnak. A gyerek megkérte őt hogy ne mondja el, mert fél hogy bántani fogják. És ezért
hazudozott mindenkinek. Szeretném kérni a Tisztelt Rendőrséget, hogy indítsanak nyomozást ebben az ügyben, mert
nem szeretném hogy más szülő is így járjon, mint én. És ez súlyos bűncselekmény fiatal korban.”
Ezt 2009.júniusban bejelentettem, mire az ügyeletes nyomozók közölték, hogy nem én vagyok az első anyuka
(harmadik), és tudomásuk van az iskolában zajló zsarolásokról.
De a nyomozást két hét alatt lezárták, mert a P.M tanárnő azt mondta hogy ez teljesen lehetetlen.
2009. június 19.-én a Nyomozó ügyészségen feljelentést tettem a rendőrök ellen, mert valótlan állítások szerepeltek a
jelentésben, nem volt aláírva (őrsparancsnok ), a személyi igazolványt sem kérték el az intézkedéskor, minket nem
hallgattak ki, nem szondáztattak meg, és a férjemet is engedték autóba ülni, pedig állítólag ittas volt!!!! Emiatt elítélnek
az emberek, a lányom nem áll szóba velem, mert alkoholistának tart, a munkahelyem is veszélybe került. 2009. Június
22.-én ki is hallgattak, és kb. két hét alatt le is zárták a nyomozást, mert a rendőrök mindent jól csináltak.
2009. nyár folyamán kijött a gyerekvédelem környezettanulmányra és közölték nem hivatalosan, hogy rendőrségi
eljárás folyik ellenem kiskorú veszélyeztetése miatt, amiért egy év felfüggesztettet kaphatok. A környezettanulmányon
nem találtak semmi kirívót.
Aztán tudomásomra jutott, hogy több mentőst is beidéztek a rendőrségre kihallgatásra, persze tőlem mai napig senki
sem kérdezte meg mi történt, és hivatalosan a nyomozásról sem tudtam.
A törvény kimondja, hogy mindenki ártatlan a bírósági ítélet kihirdetése napjáig.
De a gyámhivatal már elítélt a határozatban. Azt mondták, hogy addig nem láthatom a gyermekemet, míg nem lesz meg
az elhelyezési tárgyalás.
2009.augusztusában megvolt a tárgyalás.
A gyereket nem hívhatom fel, csak szombaton megadott időben, egy hónapban 1 órát láthatom a gyerekvédelem
hivatalos helységében felügyelet mellet. Ezen kívül nem hozhatom el a, még karácsonykor sem.
Indoklás: nem váltam el a férjemtől, és folyamatban van a rendőrségi ügy kiskorú veszélyeztetése miatt.
Indoklás:
„A kiskorú nem kapott rendszeresen enni, az iskolában depressziós, visszahúzódó volt. 2009.05.18 napján a kiskorú a
késő esti órán az utcán volt, nem tudott bejutni a lakásba. A rendőrjárőrök felkeresték az édesanyját, akit ittas állapotban
találtak a lépcsőházukban. A kiskorú a gyámhivatali helységben elmondta, hogy testvéréhez szeretne kerülni. Előadta,
hogy néhány alkalommal nem ment iskolába, helyette inkább a játszótéren töltötte az időt. .2009.06.10 napján
megérkezett … rendőrörsének tájékoztatása a 2009.05.28. napján este történtekről. A tájékoztatás szerint a szülő nem
nagyon foglalkozott a kiskorú sorsával, láthatóan ittas állapotban volt.”
2010.októberében megkaptam a rendőrségi idézést a férjemmel, mint vádlott, aki alaposan gyanúsítható kiskorú
veszélyeztetése bűncselekmény elkövetésében.
Megtörtént a kihallgatás november 02.-án. Végre valaki megkérdezte, hogy mi történt.
A kihallgatáson kiderült, hogy a gyerekek 2 helyen 2 féle verziót mondtak. Olyan kérdésekre keresték a választ a
rendőrök, hogy alkoholista vagyok- e,bántottam- e a gyereket, volt –e a gyereknek legója?...
Ezek fontos információk. Hát éppen legója nem volt, mert más volt az érdeklodési köre.
Mi a tanulság? Ha minta szülő akarsz lenni feltétlen vegyél legót! Ezek apróságok, de dühítőek. Én csak mobiltelefont,
18000 ft-os biciklit… vettem.
A lányom közölte telefonon, hogy mikor a rendőrök kihallgatták, azt mondták neki, hogy addig fogják húzni az ügyet,
amíg csak lehet, és annyit fognak a nyakamba sózni, amennyit csak lehet, és ezt azért, mert feljelentettem őket.
Persze a rendőrség a lányomat is belevonta a nyomozásba, és két gyerek veszélyeztetése miatt indult ellenünk eljárás. (
1,5 éve nevelőszülőknél van saját döntéséből).
Hát hónapokig néma csend. Az idő telt, nem történt semmi.
Közben a fiamnak megvolt az elhelyezési tárgyalása. A gyerekvédelem tilt a gyermekemtől, nem hozhatom el, mert
veszélyeztetném, nem hívhatom fel telefonon, mert „ érzelmileg kötődik hozzám, és a beszélgetésünk lelkileg
felzaklatja”.
A gyermekvédelem szerint azért nem hozhatom el hétvégére, mert még nem váltam el, és rendőrségi eljárás folyik
ellenem kiskorú veszélyeztetése miatt.
Ismét kértem a fiú elhozatalát.
Aztán a gyámügyön kiderült, hogy azzal indokolták a döntésüket, mert én csak a fiút akarom elhozni, a lányt nem. ( a
tárgyaláson kihangsúlyoztam, hogy én mind a két gyereket szeretném elhozni, de utólag kiderült, hogy a lány
elhozatalát külön kell kérelmezni, mert az külön ügy.)
Hát bementem ismét a gyámhivatalba és kérelmeztem a lány kapcsolattartását ugyanazok feltételek szerint.
Kitűzték a lányom tárgyalását, és felháborodást keltett a gyerekvédelemnek, hogy én csak az egyik gyereknek kértem! (
mivel a fiam papírja még hevert a gyámhivatal asztalán).
Aztán meghozták tárgyalás nélkül a döntést, a fiam kapcsolattartási kérelmét elutasítják a veszélyeztetés miatt.
Eljött a tárgyalás napja ( lányé):
Legnagyobb megdöbbenésemre a gyámügy és a gyerekvédelem megint nekem támadt, amit nem igazán értettem.
Próbálták rám fogni, hogy hívogatom a lányt telefonon. De aztán kiderült az igazság, hogy csak a határozatban előírtak
szerint felügyelet mellett tartjuk a kapcsolatot. Kiderült, hogy a lány viselkedésével komoly problémák vannak. Ekkor a
gyámügy képviselője a lánynak támadt, hogy „ mit képzel magáról, neki sehol sem jó? „ A lány bevallotta, hogy a
viselkedésével vannak problémák és csavarog. Érdekes szituáció volt. Természetesen a gyerekvédelem megint tiltott a
gyerektől, nem hozhatom el, mert rendőrségi eljárás folyik ellenem. Aztán hazajöttem, persze nem értettem egyet a
döntéssel. Indoklásom: szeretnék több időt tölteni a gyerekekkel és javítani a kapcsolatot. ( megjegyezni kívánom, hogy
állítólag pont a gyerekvédelem érdeke lenne, hogy minél többet találkozzunk, fokozatosan szokjon vissza hozzám és
ezek után visszakerülhessen, és pont ők tiltják tőlem, ugyanis mindenki beleegyezését adta a nálam töltött hétvégére,
csak ők nem!!!!!)
És eltelt nyolc hónap!!!!!!!
Kint az előtérben azt mondta a lány” hogy azért mondta azt, hogy nem akar jönni, mert úgy sem engednék, mivel eljárás
folyik ellenem. Ő 2 havonta szeretne találkozni velem, és eljönne hétvégére időnként.
Délután felhívtam a nevelőszülőket, hogy választ kapjak a történtekre, hogy miért estek ennyire nekem. Elmondták,
hogy komoly problémák vannak 3 hónapja a lánnyal, és azt hitték, hogy én hívogatom telefonon és azért változott meg
a viselkedése.. A gyerek ugyan azt csinálja, amit nálam csinált. Hazudozik, lop, csavarog, pasizik.( Egyházi iskolába jár,
az egyik legjobba) Olyannyira, hogy lassan ott tart a dolog, hogy 15 évesen terhesen fog hazamenni, amire azt mondta
a gyerekvédelem, hogy a nevelőszülőknek kell felnevelnie a születendő gyermekét. Ráadásul azt állítja, hogy a
nevelőapa szexuálisan zaklatja. És kikezdett több családtaggal is. Ugyan abban a cipőben járnak, mint én voltam. Lehet
hogy súlyosabba!!! A lánynak már volt rendőrségi ügye is szabálysértés miatt. Jelezték a gyerekvédelemnek a
problémát.
A nevelőszülő elmondja, hogy el kell vinni pszicháterhez, aki szakvéleményt fog adni arról, hogy nem való családba, és
intézetbe fog kerülni. Már nem foglalkozik vele senki, hogy ő mit szeretne. Mert azt hangoztatja hogy 3 nevelőszülőt
elfogyaszthat. Kérdezem én, ha anyuka otthon van, nem dolgozik, mindent megad a gyereknek, rendesen ruháztatja,
eteti, a legjobb iskolába járatja, és egy hibája van, hogy megköveteli a becsületességet- és ez nem jó a gyereknek,
AKKOR MILYEN A JÓ SZÜLŐ???????? De a gyerekvédelemnek ez nem nagyon tetszik, mert ez nem sikerélmény, és
azért kapják a bónuszt, ha a gyerek családba helyezése nem vall csődöt. De ez kudarc.
Felhívtam a rendőrségen a nyomozót, elmondtam neki, hogy a gyerekkel ugyan azok a problémák vannak, amiért
engem el akarnak ítélni. Kérdeztem, hogy erről van- e tudomásuk?
Közölte velem, hogy ha a gyerekvédelem nem ír erről jelentést feléjük ( amit nem tettek), akkor ők nem foglalkoznak
vele.
Kérdezem én, hogy a gyerekvédelem ezzel miért nem dicsekszik? Nem tűnik fel senkinek, hogy a gyerekkel ugyan
azok a problémák vannak a „mintacsaládban”?
Esetleg lehet, hogy nem a szülőben kéne a hibákat keresni? És akkor most a minta szülők is menni fognak a bíróság
elé???? Mert tehetetlenek. Az van, amit a gyerek mond. Megvezette a pszichológust, bevallásuk szerint őket is, mert
elhitték azokat a dolgokat amit mesélt rólam. Például azt mondta a tanárnőnek, hogy az anyja kidobta az utcára. Én már
ezeken nem akadok fel.
De két év alatt rájöttek, hogy nem így történtek a dolgok. Én ezeket bizonyítani csak tanúkkal tudom, de a
nevelőszülők tényekkel, bizonyítékokkal. Jelenleg az én verzióm történik a nevelőszülőknél, az iskolában, és tud róla a
gyerekvédelem is. Tényekkel alátámasztva!!!!
De ez nem érdekel senkit. És a nevelőszülők és én is tehetetlenek vagyunk.
2 hétig nem beszélt velem a lány telefonon, mert nem sikerült ártani nekem, azzal hogy azt hazudta a tárgyaláson hogy
hívogatom telefonon. Hát nem sikerült a terve, mert rájöttek, hogy hazudik!
2010.január vége:Utána már haza sem ment az iskolából pénteken, azzal az ürüggyel, hogy lekéste a vonatot, és másik
városban aludt, majd másnap délután talált haza. Telefonon nem volt elérhető.
Szóltak a gyerekvédelemnek, majd azt mondták a nevelőszülőnek, hogy 24 óra elteltével szóljanak a rendőrségnek,
addig ne tegyenek bejelentést.
??????????????????????????????????????????????????????????????????????????
Érdekes szituáció ez is. Gondoljon mindenki azt, amit akar. Persze megint a nevelőszülők jöttek ki szemétnek, mert
milyen alapon mernek gyanúsítgatni! És hogy merik feltételezni, hogy a gyerek lehet, hogy terhes, mert késik a
menstruációja. Nem is értem.
Persze nem volt következménye a történteknek, mert a gyereknek mindenhez joga van, a szülőnek meg semmihez.
Tehetetlen, és tanácstalan, nem tudják kihez forduljanak, mert mindenhol falakba ütköznek.
Egyébként több gyereket nevelnek. Tapasztalt nevelőszülőkről beszélek!!!!!
Hát ismét elvitték pszichológushoz, és azt mondta a szakember, hogy a nevelőszülők alkalmatlanok a gyereknevelésre,
és még az is elképzelhető, hogy megvonják a működési engedélyüket.
Közben a rendőrök a nyomozást lezárták, mert LETELT A HATÁRIDŐ!
Betekintést tettem az iratanyagba.
Néhány idézet a nyomozás anyagából:
„rendőr: a gyerek hollétéről válaszolni sem tudtak, érdeklodést sem tanúsítottak
A gyerek több napja ellátatlan, alultáplált ( hozzátenném hogy születésük óta hajszálvékony testalkatúak, mint az
apjuk), a gyerek teher volt édesanyja számára, ezért el akarta érni hogy intézetbe, nevelőszülőkhöz kerüljön.”
Lány: „ első élettárs fizikailag bántalmazta, kéri hogy kikerüljön a családból”
„ intézetbe fog tenni, ezért gyógyszereltem be”
Osztályfőnök: „ teher volt a kisgyerek”
„többször hazudott”
Mentős: „ nyűg volt a gyerek azt beszélik”
„ egy hete nem volt kulcsa”
Lány: „ azért lettem öngyilkos : kár volt világra hozzon, mert én is olyan romlott vagyok, mint apám”
Gyerekvédelem: „ az a véleményem, hogy a szülők megvezettek”
Az iratanyag a lány vallomásaira és a rendőrségi jelentésre alapszik 90 %- ban. Persze a gyerek több helyen több verziót
mond el.
„A szomszédok elmondják, hogy a gyerekeknek megvolt mindenük, igaz sokat dolgoznak a szülők, de megadtak
mindent nekik. Nem volt veszekedés. Anita furcsán viselkedett. Kívülről nem látszódott, hogy probléma lenne”… és
elmondták az igazat! Mint kívülállók.
2 vallomás a 200 oldal vád ellen. És még senki olyan embert nem hallgattak ki, akik alá tudják támasztani a
vallomásomat tényekkel, bizonyítékokkal. Senki olyat, aki tudja, hogy min mentünk keresztül 10 év alatt, és tudja mi
történt, mert a közvetlen környezetembe nap mint nap látták az eseményeket. A munkahelyemre nem szeretem bevinni a
magánéletemet, és 2 kollega ismerte a történteket. De a rendőrök a mentősöket hallgatták ki, és tőlük szereztek
információkat, olyanokat, amikről látszik, hogy sok embernek fogalma nincs . („a lány a nagymamához költözött a
szülők nemtörődöm viselkedése miatt”)
Tehát a nyomozást lezárták, átadják az ügyészségnek, és majd ott döntenek arról, hogy vádat emelnek-e?
Megint beidéztek a gyámügyre (2010-02-01.-én)
Mivel nem értettem egyet a kapcsolattartással, ismét be kellett mennem. Én ismét elmondtam, hogy szeretném elhozni a
gyerekeket, de a gyerekvédelem megint elutasította, mert rendőrségi ügy folyik ellenem kiskorú veszélyeztetése miatt.
A tárgyalás után beszélgettem a gyerekvédelem képviselőjével, aki a család gondozóm, és állítólag az lenne az érdeke
hogy visszakerüljenek a családba, de ő az aki tilt már nyolc hónapja a gyerekektől.
Nincs még vád, de a gyerekvédelem már elítélt. Kérdeztem tőle, hogy nincs véletlen információja, hogy mik történnek a
lánnyal és nemsokára elviszik az intézetbe? Tudomása sem volt róla!!!! Azt mondta nekem azért vannak vele
problémák, mert megviselte a családból való kiválás.
EZ JÓ! Eddig a válás viselte meg, most próbálnak ebben is engem hibáztatni. Eszembe jutott, hogy mi lesz azok után,
hogyha teherbe esik? Akkor is engem fognak meghurcolni??????
Mint egy bűnözőt?????
Hát jelenleg várom az ügyészség döntését. Tiszta a lelkiismeretem, mert tudom, hogy becsületesen neveltem a
gyermekeimet, mindent megadtam nekik. Az ügyvéd azt mondta az eljárás elején hogy„ belekerültem a malomkerékbe”
Igaza volt. Ebből nincs kiút. Azt mondta még, hogy a gyerekvédelem és a gyámügy szeret önkényesen a saját
törvényeik alapján dönteni. Ebben is igaza volt.
Nincs még vádemelés, de ítélet már van. A becsületemet is elvesztettem az emberek szemében.” Nem ilyennek ismertek
meg!” Nekik is igazuk van. Legalábbis azoknak akik tényleg ismernek.
Ezt azért hoztam közre, mert sok embert érdekel az igazság, és nem szeretném ezt mindenkinek egyenként elmesélni.
Akit érdekel mi történt, az elolvashatja, mert én nem szeretek a magánéletemről másokkal beszélgetni, mert úgy
gondolom, hogy nem tartozik másra.
És még annyit tennék hozzá, hogy ha elítélnek, én büszkén és tiszta lelkiismerettel fogok a bíróság elé állni, mert belül
tudom, hogy úgy cselekedtem, ahogy azt egy anyának kell, ha még egyszer újra kellene kezdenem, akkor is így
cselekednék, szeretem a gyerekeimet, ők adták a célt az életemben, a tűzbe is elmentem volna értük. Azért dolgoztam
sokat, hogy mindent meg tudjak adni, és ne albérletbe lakjunk. Mindig becsületes voltam, sosem ártottam volna
senkinek. És nekem az számít, hogy el tudok számolni magammal, és nem érdekel ki mit mond!!!! Véleményt
mindenkiről lehet alkotni hallott dolgok alapján, de gondok közt élni, keményen küzdeni, azt nehéz.
Jelenleg ott tart a történet, hogy úgy néz ki, hogy a lányt intézetbe fogják vinni. A fiú nem beszél a lánnyal, mert kezd
rájönni az igazságra. A lány szintén nem beszél a testvérével. A gyerekvédelem és a gyámügy bűnözőként elítél, tilt a
gyerekektől. A fiú jönne vissza, vele nincsen probléma. A lány nem akar jönni, az apjához akar menni, ha jönne is akkor
a fiú nélkül, azt mondta. Az apja teli van rendőrségi ügyekkel ( lopás, csalás, sikkasztás,gyerektartást évekig nem
fizetett, gyerekeit nem látogatta), oda nem mehet. A bíróság 20 nap közmunkára ítélte! Én 1 év felfüggesztettet
kaphatok állítólag a gyerekvédelem szerint, ha elítélnek. De nekem küzdeni kell a két gyermekemért, és le kell nyelnem
mindent, mert az a dolgom. Ebben a pillanatban esélyem sincs visszakapni a gyerekeket, de MINDIG A REMÉNY
HAL MEG UTOLJÁRA!! Azt nem vehetik el!!!!
2010.02.18
Megtörtént a lányom pszichológiai szakvizsgálata.Évek alatt most elöször csináltak teszteket, mert eddig abból állt a
vizsgálat, hogy a lány elmondta a saját verzióját. A teszt eredménye a következő lett:
" nagyon nagy a probléma a gyerekkel, össze- vissza hazudik olyan szinten, hogy már a másik mondatában ő maga sem
tudja, hogy mit mondott az elsőben. A gyerek teljesen össze van omolva lelkileg, mert az apja börtönbe került. Nagyon
zavart a viselkdése. "A pszichológus azt tanácsolta a nevelőszülőknek: "hogy nagyon vigyázzanak magukra!!!!"
A gyerekvédelem várja a pszichológusi szakvéleményt, hogy minél előbb ki tudja emelni a "minta" családból. Jelenleg
arra keresik a választ, hogy van -e olyan család, ami a lánynak megfelelne-e, és egyáltalán van- e olyan család, aki
befogadná ilyen múlttal és jelennel.??????
2010.02.22
Felhív a nevelőszülő, hogy megkereste telefonon a gyerekvédelem azzal, hogy el lehet indítani újból a gyerek
elhozatala iránti kérelmet, mivel a rendőrség a nyomozást lezárta január végén.
Én erre azt mondtam, hogy míg nincs a kezembe a hivatalos végzés, addig nem lépek, mert emiatt utasították el a
kérelmemet, és a gyereket nem akarom mégegy csalódásnak kitenni azzal, hogy beleéli magát, hogy jöhet hozzám, és
megint fellebezési lehetőség nélkül a gyámügy elutasítja a kérelmemet azzal az indokkal, hogy még nem zárult le az
ügy.
2010.02.24
Felvettem a családgondozóval a gyerekvédelemnél a kapcsolatot, és elmondja hogy a rendőrség lezárta a nyomozást és
ha megjön az ügyészségtol a végzés,ami mostmár hamarosan várható, akkor keressem fel a továbbiak megbeszélése
miatt.
2010.június: véglegesen elváltam a férjemtől, kiderült hogy párhuzamosan velem volt egy komoly kapcsolata, és
csúnyán átvert, kihasznált és megvezetett.
2010. December: a lányomat áthelyezték Orgoványra egy másik nevelőszülőhöz.
Az ügy elhallgatott. Nincs döntés, nincs tárgyalás, hogy megvédjem magam, nincs ítélet, csak a megvetés az emberek
szemében. A gyerekeimet örökre elvesztettem, esélyem sincs visszakapni, sem megvédeni az igazságot. Semmibe nincs
beleszólásom. A gyerekeimet havonta egyszer láthatom 1 órára hivatalos helységben. Ez egy másfél éves szomorú
történet vége. Mindig becsületesen éltem, sosem ártottam senkinek, tisztességben neveltem a gyerekeimet, mindent
megkaptak, csak belekerültem a hivatalok malomkerekébe, ahonnan nincs kiút. Sok pofont kaptam az emberektől és az
élettol. Mai napra eljutottam odáig, hogy belenyugodtam abba, hogy tehetetlen vagyok, és belefáradtam az egészbe.
Szeretem a gyerekeimet, tiszta a lelkiismeretem és bele merek nézni az emberek szemébe, még akkor is ha egy utolsó
szemét embernek tartanak, el akarnak tiporni, bár mindig jó szándékú, segítőkész voltam mindenkivel szemben.
Egyetlen célom volt: BOLDOG CSALÁDBAN ÉLNI! Tombol a rosszindulat. Megtanultam élni ezzel. “
Túl vagyok a krízis helyzeten és tiszta lappal szeretnék új életet kezdeni, és hátha eljön egyszer a nap hogy boldog
lehessek ennyi szenvedés után.
2011. január: megjön a Bíróságról a levél, hogy 2 hét múlva tárgyalás kiskorú veszélyeztetése miatt és gyanúsított
lettem a büntetőeljárásban.
2011. március: BÍRÓSÁGI TÁRGYALÁS.
Eljött az igazság pillanata! Egy kicsit dühös voltam, mert a védelmemre szolgáló tanúkat nem idézte be a bírónő. Csak a
vád tanúit. A három napos tárgyalás alatt a bíróság arra a következtetésre jutott hogy a vádak alaptalanok. A lányom
mondta el a valós történetet elejétől a végéig, így nem kellett bizonyítanom az én verziómat. Egy dolgot bizonyítottam
bizonyítékkal, hogy aznap este kerestem a gyerekemet, mikor nem jött haza, és hívtam telefonon. Ezen kívül a vád tanúi
mondták el hogy valótlan dolgok szerepelnek a vádiratban. Érdekes volt a gyerekvédvédelem ( gyerekjóléti szolgálat)
munkatársának a vallomása. Nagyon megható volt, mikor könnyes szemmel elmondta hogy volt nálunk
környezettanulmányon és egy pszichológus azt mondta neki hogy a falak ilyenkor sok mindent elárulnak. Hát ő eljött
hozzánk és nagyon szép lakásunk van, ahol ő is szívesen ellakna, meleg hangulatú, de mikor bement a gyerekszobába,
ott a falak fehérek voltak, ami hideg és elgondolkozott azon hogy milyen hideg és a gyerekem itt él.És képek sem
voltak a falon. Ez nagyon meghatotta. Engem is, mert sosem volt fehér a fal a szobában, csak narancssárga és kék.
Érdekes következtetés volt. A bírónő megkérdezte hogy miért kellett öt perc alatt kiemelni a gyereket a családból, úgy
hogy esélye sem volt elköszönni az anyjától, és semmi cucc nem volt nála, csak beültették az iskolába a kocsiba és
vitték. Erre azt felelte: „ mert én így gondoltam”. Mivel nem volt bízonyítható a „ bűncselekmény” ezért az ügyészség
ejtette a vádat, nincs vád.
A gyámhivatal ügyvédje, aki ellenem volt ebben a történetben a gyermekem védelmében a jelentésében a következőt
írta:
„A lefolytatott eljárás eredményeként a vádlottakat a Kecskeméti Városi Bíróság – a Kecskeméti Városi Ügyészség
indítványára- az ellenük felhozott 2 rendbeli kiskorú veszélyeztetésének bűntette vádja alól, mint tetteseket felmentette.
Tekintettel arra, hogy a felmentést a Kecskemét Városi Ügyészség indítványozta, az ítélet 2011 március 11 napján
jogerőre is emelkedett. A leolytatott eljárásban az domborodott ki hangsúlyosan, hogy az anyának személyes
konfliktusa adódott a gyerekvédelmi szolgálat dolgozójával, akik úgy kezelték az anyát, mint aki nem képes, és nem is
akarja ellátni a gyermekeit. A bünetőeljárás során semmi olyan tény nem merült fel, ami a mai, egy átlagos családbanfőleg
elvált szülők esetében- ilyen korú gyermekekkel kapcsolatban naponta ne fordulna elő. A büntető eljárás során- a
vádlottak, a 15 tanú vallomása alapján- az a meghatározott álláspont alakult ki, hogy mindkét gyermeket indokolatlanul
vették el. „
2011. április eleje. Megjött az ítélet, indítványoztam a gyámhivatalnál a gyerekek visszahelyezését a családba. Úgy
kértem, hogy míg a több hónap alatt megszületik a határozat, addig elhozhassam a gyerekeimet , mivel eddig azért nem
vihettem el még kirándulni sem, meg hétvégére sem, mert folyamatban volt az eljárás. Gondoltam ha lezárult nem lehet
már akadálya ennek sem. Tévedtem. Azt mondták a gyámhivatalba, hogy ez két külön eljárás ami hat hónap- 1 év. Vagy
ezt índitom el, vagy a visszahelyezést. Hát a visszahelyezés mellett döntöttem. Azt mondták még, hogy ők nem fogják a
döntésnél kétségbe vonni sem a rendőrségi jelentést, sem a gyerekvédelem véleményét. Azzal hogy a bíróság felmentett
csak annyit jelent, hogy nem vontak felelősségre a tetteimért, de ezek a dolgok megtörténtek és ezek tények!
( vádirat). Hát jó kilátások. Ha úgy döntenek hogy nem kapom vissza őket, akkor vagy fellebezek és indul minden
előröl, vagy kérelmezem a láthatás módosítását, ami szintén hónapok és utána megint a visszahelyezést. Ez cirka több
év, a lányom már addigra nagy korú lesz. Tehát marad a mostani láthatás: havi 1 óra felügyelet mellett.
2011.április: Gyermekvédelem álláspontjai:
Nem javasoljuk, mert:”- nem látogatja a gyerekeket rendszeresen, ( jegyzőkönyvek készültek hogy ott voltam minden
hónapban)
-kiskorúakat súlyosan veszélyeztette!!!!! Ezek megtörténtek, tények.
– az anyának pszichológusra van szüksége, mert gond van a személyiségemmel.”
És minden héten más indok kerül elő.
– Kérdeztem a családgondozómat, hogy akkor mit csináljak, bizonyítsam be ismét hogy nem veszélyeztettem a
gyerekeket????
Azt a választ kaptam hogy csináljam amit az ügyvédem mondott. Na ez nagy segítség!
És eljött a gyerekelhelyezési tárgyalás napja.
2011. május 17:
10 en vettek részt a tárgyaláson a gyerekekkel. A visszakerülésre 9 igen született és 1 nem a gyerekvédelem részéről.
Ők azt mondják most épp a mai napon hogy a fokozatosság elvét kövessük. Ami azt jelenti hogy elöször a láthatást
sűrítsük aztán meg a visszahelyezést. A tárgyaláson ott volt egy vadidegen férfi, aki kiderült hogy az új
családgondozóm lesz állítólag június 30 után. Mikor aláírtuk a javaslatot az új családgondozóm aláírta hogy nem
javasolja. ???????????? Még az ügyemet sem, meg engem sem ismer, de már nem javasolja. Na ezt kiszedettem a
jegyzőkönyvből, hogy csak 1 nem szerepeljen, mert neki még nincs jogosultsága javasolni semmit. A lányom kiborult
ezen.
A lányom elkeseredett, be akarta gyógyszerelni magát, megunta ezt a sok tárgyalást a nagy semmiért, besokallt.
Látta hogy reménytelen, mert a gyerekvédelem nem javasolja, eddig azért nem mert veszélyeztetés miatt eljárás folyik,
most azért nem mert felmentettek, de veszélyeztettem a gyerekeimet. Hát ez ördögi kör, amiből kikerülni sem lehet.
A fiam is depressziós , pszichológus azt mondta azért, mert vissza akar kerülni, azóta mióta megtudta hogy
felmentettek, nagyon örül, hogy visszajöhet. Azt mondta a nevelőszülő a tárgyaláson, hogy nem hordja már
pszichológushoz, mert az okát kell megszüntetni.
Hát itt tartok a mai napon. Várjuk a gyámhivatal döntését.

2011.május 27
Gondolataim: Volt idő, hogy le kellett törölnöm a honlap tartalmát, mert pár embernek sértette a szemét a valóság, de ma már úgy gondolom, hogy az nem büntetendő, hogy leírjam az érzéseimet. Ha ezért meghurcolnak, akkor tegyék, ez lesz életemben a legkevesebb bánat a sok után. Jogom van leírni az érzéseimet. Hát megteszem.

2 évig azzal hitegetett a gyerekvédelem hogy nekik az a céljuk hogy a gyerekek visszakerüljenek. Hát mára kiderült hogy ez csak duma volt. Ezt bebizonyították a tárgyaláson is. Nem javasolják, mert nem tehetik, ugyanis ha aláírnák, hogy visszajöhetnek a gyerekek, azzal azt írnák alá hogy kurva nagyot hibáztak, és ezt nem tehetik. Én ezt is megértem.Azzal indokolják hogy a személyiségemmel baj van a pszichológus szakértő szerint. A vizsgálat abból állt, hogy 8 emberből válasszak ki 4 szimpatikusat, a pöttyös ábrákon mit látok, és leírta a családfámat. Ha ebből valaki meg tudja állapítani hogy hülye vagyok, annak gratulálok. Majdnem egy időben készült rólam egy pszichológusi vizsgálat ( igaz nem szakértői) ami fél napos teszt sorozatokból állt, amit a pilótákkal végeztetnek, ez teljesen negatív lett. Veszélyt jelentek a gyerekeim számára, védeni kell őket tőlem. Én mindig a legjobbat nyújtottam nekik, ennél többet sajnos nem tudok. Sosem ártottam nekik. És nem látom az eljárás végét. Mert a gyerekvédelem is bizonyítani akarja, hogy a vádiratban leírtak nem úgy történtek. Miért kellene még egyszer bebizonyítanom, amit 2 év alatt már megtettem?? Nem értem már ezt az egészet. Felmentettek, de ezzel nem foglalkozik senki. A gyerekeim belefáradtak a sok tárgyalásba és szakértőbe. Amit teljesen megértek. A lányom feladta a reményt, hogy visszajöhet. A fiam a határozat után fog kiborulni szerintem, ha elutasítják, pedig el fogják, úgy érzem. Én meg unom már ezt az értelmetlen bohóckodást, amire mindig azt a választ kapom, mert a törvények miatt nem lehet mást tenni. Nem látom a fényt az alagút végén, jobban mondva az alagút végét sem látom. Bár azt mondják hogy talán őszre, vagy tavaszra, vagy 1 év múlva visszakapom őket, de én úgy gondolom, ha a gyerekvédelem a felmentő végzés ellenére mai napon is úgy gondolja, hogy a vádiratban leírtak tények és megtörténtek, és veszélyeztetem a gyerekeket ( mert ezt a bélyeget már senki nem mossa le rólam), akkor kérdem én miért kapnám vissza a gyermekeimet?? És miért kéne nekem magyarázkodni bárkinek is? Hisz a gyerekem mondta el az igazságot a Bíróságon. Nem én vezettem meg az ügyészséget!!! Nem kellett magyarázkodnom ott sem, ezek után sem fogok senkinek. Tudom hogy az én lelkiismeretem tiszta. Más családban a gyerekek felnőnek, elmennek otthonról. Nálunk ez pont fordítva lesz, ha felnőnek végre hazajöhetnek. Nagyon várom ezt a napot, mikor nem kell más döntésétől függni, hanem végre a gyerekek dönthetik el mit akarnak. És ha elutasítják a határozatot, akkor mit csináljak? Ez nagy döntés. Küzdjek tovább a semmiért, és tegyem ki a gyerekeimet a további hosszú eljárásnak, vagy pereskedjek évekig egy olyan dologért, ami már kiderült a bíróságon ( jogtalanul vették el a gyerekemet), vagy hagyjam az egészet abba,tartsam tiszteletbe a gyerekek lelki állapotát- ami azt jelentené, hogy lemondok a gyerekeimről. Kérdezem én mi a jó döntés???? Elvették az életem értelmét, a becsületemet. Kell ennél többet? Eddig a gyerekeimért éltem, ők voltak a fény az életemben. Most mindenhol jobb helyen vannak, mint a saját anyjuknál?? És a több év alatt mi történt a gyerekekkel? Ezzel senki nem foglalkozott. Mikor elmeséltem a gyámhivatali ügyintézőnek és a gyerekvédelemnek, hogy milyen problémák vannak a gyerekekkel, azt a választ kaptam hogy erről ők nem tudtak. Pedig a lányom is valami oknál fogva elkerült a minta családból egy másik nevelőszülőhöz. Vajon miért? Miért kellett két gyereket szétválasztani? Mert a pszichológus szakértő ezt mondta. Kérdezem én, ha nálam lettek volna, akkor ezt hogy oldottam volna meg??? Külön lakásba éljenek? Sok mindent nem értek, de nem is fogom. Már csak annyi maradt hogy legalább leírjam egy papírra az érzéseimet. És természetesen várjam a csodát. Amit 2 éve várok, és ki tudja még hány évig fogok. Mert ugye azt mondják: a remény hal meg utoljára!
És mit tudok csinálni? Minden nap jól kisírom magam, és várok!!!

Eljött a gyermeknap. Elsétáltam az óvoda mellett, ahol a gyerekek boldogan játszottak édesanyjukkal. Nekem ez az öröm nem adatik meg.

Egy vers:


Gyermeknapi gondolatok
Kincs a gyermek
családnak, nemzetnek,
értékes egyede az emberiségnek.
Letéteményese emberi jövőnknek...
Várva-várt újszülött
szülők öröme,
kényeztetés vár rá,
mindennel ellátják, drágán
vásárolt luxusholmikkal,
vitaminokkal, magánorvossal
Gyógyíttatják, óvják, szeretik,
míg a világban sok kicsi
gyermek éhezik,
nem nevelik.
Milyen sors vár az árvára?
nincs, ki gondot visel rá...
csavargó lesz, drogos,
prosti, börtönbe kerül,
Sikerének - ha van -
senki sem örül...
Modern luxus-világunkban
sok gyermeknek csak
nyomor van - míg a
gazdag család sarja
megkapja, amire vágyik,
sajnos, ilyen a világ itt jelenleg
Így ünnepeljük a napot
amit kineveztünk mi
felnőttek a gyermekek
ünnepének. - éljenek hát
boldogan - a világon - mindenhol!

BOLDOG GYEREKNAPOT KÍVÁNOK NEKTEK, DRÁGA GYERMEKEIM! NAGYON SZERETLEK TITEKET, ÉS BÁR NEM LEHETEK OTT VELETEK, LÉLEKBEN OTT LESZEK! LEGYETEK NAGYON BOLDOGOK ÉS VIDÁMAK! ANYA
Képgaléria






Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!